Dodesz

S záguldozom féktelen a kék egen
Z öld mezők pázsitja fölött valahol.
Á tölelem az éktelen végtelent
R oppant hátamon az idő lovagol.
N appal és éjszaka váltakozása
Y in és yang örök egységéből fakad.
A kkordok zengenek a nagyvilágba
L ibbennek dallamok szárnyaim alatt.
Á lmodom, lebegek kék hegyek fölött
S zivárványhíd ível a hátam mögött.

Egy másik szárnyalás!

S uhan a sas a magasban,
Z ord felhők útját nem állják.
Á lmomban én is repülök,
R agyogóan, mint a bálnák!

N éha persze mást álmodom,
Y eti vagyok Himaláján.
A lpesi gyopár ízlene,
L edobta már a virágát.
Á m, ha szirmát nem nyalhatom,
S óhajtva nyalom a szárát!

J égcsap csillog az ereszen,
A blakunkon jégvirág nyílik.
N apfény villog a Kis-Duna jegén,
U tcánkban a busz kemény jégen siklik.
Á rkunkban a víz fenékig jégbe fagyott,
R áncos felületén sok kis jégkristály ragyog.

F ázunk még, mert Tél tábornok
E l nem ereszt könnyedén.
B izony ő még nem szeretne
R ianást a tó jegén.
U toljára erőlködik,
Á rmánykodik a ravasz.
R ákontrázik a Tavasz!

M osolyog már a napsugár,
Á lmából ébred a világ,
R étek földjén merészen bár,
C sak kibújik egy hóvirág.
I llegeti kis szirmait,
U jjong, mosolyog, és nevet,
S záműzi végleg a telet.

Á lmunk végre valóra vált,
P edzi már a napsugár.
R étisas az ég vizében
I de-oda szálldogál.
L egelőkön új fű sarjad,
I llatozik sok virág,
S zépül, újul a Világ.

M osolygó lányok, és huncut fiúk
Á lmodnak gyönyörűt, borzongatót
J átszanak szerelmet, ábránd-hiút,
U taznak kanyargó szerelem-folyón
S usog nekik a tavasz, kedves-bohón.

J önnek langymeleg és forró napok
Ú szhatunk napsugár tűzhevében
N övények, dúsak és kenyéradók
I ndulnak érni a napmelegben
U gorhatunk lángoló tűz fölött
S arathatjuk, mi szárba szökött!

J ó, hogy már nem fázunk, ámde a hőguta sem jó.
Ú gy süt a Lizzi az égen, hogy minden csupa forró.
L ángol a környék, semmi sem oltja a nappali szomjat.
I ngadozik, kókad már szenved mind aki koptat
U tca követ, járván munkája után a szegényke,
S óhajt, bárcsak jönne üdítő, hűvös esőcske!

A ranyfényű sugarakkal tombol még a Nyár.
U tószezon, szép idővel, nyaralókra vár.
G örög, török, horvát, spanyol, tirrén tengerpart
U toljára sok-sok ember még feléjük tart.
S zent királyunk ünnepére összejön a nép
Z song a tömeg, lenyűgöző, csodaszép a kép!
T ávol, s közel, míg a szem lát, ember-áradat
U jjongva vár, mondhatni, hogy csodavárással.
S zegjük meg az Új kenyeret, TÜZIJÁTÉKKAL!:-)))

S zürkébb esték jönnek lassan
Z öldből sárga, barna lesz,
E lhervad már minden virág,
P ihenni tér szép Ceres.
T okaj hegyén szüretelnek
E zer vidám ének száll
M egtelik a pince borral
B álint gazda odavár!
E lsuhant a nyár már megint
R á az ember búval legyint!

O pál-fény terül már a tájra.
K ertek alján hervad az élet.
T ollas nép indul hosszú útra,
Ó vatos a Nap, már nem éget!
B ehúzza felhőfüggönyét,
E lrejtőzik, vajh mire vár?!
R emélem, lesz még Indián Nyár!

N ézd, már az Ősz is haldokol!
O ly rég elmúlt a szép Nyár.
V ad szelek szárnyán valahol
E lveszett a napsugár.
M ájus virága csak emlék
B oldog Nyarunk odalett
E ljött November, és tessék!:
R ánk zúdítja a Telet.

D ermeszt a fagy, szán csilingel,
E sik a hó, száll a pelyhe.
C inkemadár ázik-fázik,
E lmenne, ha cipőt lelne!
M ikulás az ablak alól
B ekukkant a kis szobába,
E mberke az ajtó mögött
R eménykedve vár reája!